fbpx

Blázsik Zoli (ELTE, matematikus szak)

2009-ben a bejutáshoz nem kellett semmi extra, csak normális érettségi pontszámok. Az egyetem legelején írtunk kritériumdolgozatot, ami igyekezett átfogóan felmérni, hogy a matematika különböző ágaiban milyen szintű tudással rendelkezünk. Ha a kritériumdolgozat nem sikerült elég jól, akkor fel kellett venni egy felzárkóztató kurzust is az első félévben, akiknek pedig nagyon jól sikerült, kaptak egy javaslatot, hogy válasszák az első félévben az intenzív szintű gyakorlatokat (az ELTE-n az első évben a gyakorlatok többségét három szinten is fel lehet venni: normál, haladó, intenzív).

Az egyetem legelején azok, akik gimnáziumi évek alatt sok versenyen szereztek tapasztalatot (pláne ha eredményesen szerepeltek) egészen könnyen tudtak haladni még az intenzív gyakorlatokon is. Viszont fontos volt, hogy a készülés rendszeres legyen és alapos, mert különben a harmadik félévtől kezdve nagyon gyorsan, tetemes hátrányt lehetett összegyűjteni nem megfelelő hozzáállás mellett. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egyetemen tanult matematika csak igen kevéssé épít a gimnáziumi matematikára (az emelt szintű tanulmányokat, fakultációkat, versenyeket is ideértve). Lényegében az első év végére a gimnáziumban érintett dolgokat már mind túlléptük, a további félévekben már azoknál sokkal komolyabb, nehezebben emészthető, absztraktabb anyagok sora következik.

Tehát az emelt szintű felkészülés leginkább az első évben segít, akkor viszont jól jön, mert így talán több ideje maradt a friss hallgatónak felvenni az egyetem ritmusát. Mindenesetre a szorgalom fogja meghatározni azt, hogy kinek hogyan fog menni az egyetem. Aki nem emelt szintű gimnáziumi oktatással érkezik matematika szakra, annak nehéz dolga lesz a saját idejét úgy menedzselni hogy az első évben ne szerezzen túl nagy hátrányt, megkockáztatom, hogy ha valaki kutató szeretne lenni (amit persze előre nem igazán lehet tudni), akkor szinte kötelező. Megjegyzem, hogy volt olyan csoporttársam, aki emelt szintű oktatást kapott, versenyezni nem igazán versenyzett és ezért az első év neki sokkal nehezebb volt, mint nekünk, de a nyár folyamán annyi energiát fektetett abba, hogy felzárkózzon, hogy azután a csoport elitjébe tartozott ő is, és azóta is kutat.

Ha valakinek a gimnáziumi órákon nagyon tetszenek az algebrai egyenlőtlenségek, vagy az elemi geometria és emiatt jelentkezik matematika szakra, akkor utána hatalmas pofára esés lesz, hogy az egyetemen csak elvétve, alig találkozhat ezekkel a témakörökkel. Aki azért jelentkezik matematika szakra, mert szeretne belekóstolni a kutatás szépségébe, ezt élvezetes kihívásnak tartja (hangsúlyozom, hogy lényegében “látatlanban”), annak pedig az is nagyon furcsa lesz, hogy míg a gimnáziumi órákon lehetett tudni, hogy lényegében minden feladott feladatot az akkori eszköztárral 10 perc alatt meg lehet oldani, az egyetemen pedig simán találkozhatunk olyan feladatokkal, amikhez komolyabb apparátusra van szükség, esetleg olyan, ami még megoldatlan. Ezeknél nem lehet tudni, hogy hogyan fogjunk hozzá, semmilyen támpontunk sincs, esetleg megfelelő mentor/témavezető mellett kisebb részfeladatokra tudjuk bontani a nagy problémát és onnan elérhetünk részeredményeket. Engem is értek természetesen meglepetések az egyetemi tanulmányok alatt, de kellő eltökéltséggel, és szorgalommal minden akadályt sikerült megugranom.

Jelenleg épp várom, hogy a doktori disszertációmra megérkezzenek a bírálatok. A számtalan probléma, amikkel a tanulmányok alatt és azóta a kutatás során találkoztam bennem hatalmas izgalmat generálnak, ami miatt egy helyes bizonyítás megtalálása igazi örömforrás. Természetesen, amikor sok energiát, ötletet beleölünk egy témába, és hónapok után sem adja meg magát a probléma, akkor jön a levertség, belefáradás is, de olyankor érdemes a kérdést egy kis időre a fiókba tenni és valamilyen másik projektbe fogni, majd később újult erővel visszatérni erre is. Jelenleg az ELTE-n egy kutatócsoportban (MTA-ELTE Geometric and Algebraic Combinatorics Research Group) kutatok mindenféle gráfelméleti, színezésekkel kapcsolatos kérdéseket, valamint a véges testre épített projektív geometriák tulajdonságait, ami mellett több gyakorlatot is tartok az ELTE matematikát hallgató diákjainak BSc és MSc szinten is.

A továbbtanulással kapcsolatosn a https://erettsegi.pro/diakok-a-felsooktatasban/ linken olvashatsz még cikkeket.

Ajánljuk feigyelmedbe a Matekos blogunkat is https://erettsegi.pro/matekos-blog/ .

Az ELTE matematika képzésiről itt olvashatsz: https://www.math.elte.hu/kepzesek/.