fbpx

A számlálás kialakulása

A legegyszerűbb matematikai fogalmak, pl. a szám kialakulása nagyon hosszú történelmi folyamat eredménye. Életünkben talán az első matematikai tevékenység a számlálás, amely során megállapítjuk, hogy egy adott halmaznak ugyanannyi, több vagy kevesebb eleme van-e, mint egy másiknak. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy kisgyermekkorban, mikor az ujjaink felhasználásával számoltunk meg valamit, akkor az ujjainkat és a megszámlálandó tárgyakat valamilyen módon párba állítottuk, és ez alapján megállapítottuk, hogy az adott tárgyból hány darab van.

Ugyanilyen tevékenységet végeztek az ókori Mezopotámiában a juhok, kecskék és egyéb állatok őrzésével megbízott emberek és a megbízóik. Az őrzésre átadott állatok számát reprezentáló kavicsokat gömb alakú agyagtartályba rakták, melyet kiszárítottak, és hivatalosan lezártak. Az elszámolásnál az edénykét feltörték, majd a kavicsok és az állatok párba állításával megnézték, hogy ugyanannyi állatot hoztak-e vissza, mint amennyit őrzésre átadtak. A két halmaz között ily módon kialakított kapcsolat nagyon fontos szerepet tölt be a matematikában. Erről még lesz szó a Függvények című fejezetben, valamint későbbi tanulmányok során, mikor a halmazok számosságával foglalkozunk.

A beszéd kialakulásával megjelentek a számnevek. Kezdetben csak az egy, kettő és a sok között tettek különbséget.

A kettőnek mindig is fontos szerepe volt, ami az emberi testen is fellelhető párosságra, páros testrészekre vezethető vissza. Ezeket a testrészeket együtt tekintjük egységnek. Elég, ha a „félkarú ember”, „fél szemére vak” kifejezésekre gondolunk. Később jelent meg a három, négy stb. Eleinte a számnév még szorosan kötődött ahhoz a tárgyhoz, amelyet megszámláltak, tehát beszéltek hat bőrről, nyolc halról. Csak később, az emberi fejlődés egy magasabb fokán alakult ki az az absztrakciós készség, amellyel leválasztották a számokat a megszámlálandó tárgyakról, így pl. a kilencet mint számnevet bármely kilencelemű halmaz megszámlálására felhasználták. A megszámlálás tehát nem más, mint az 1, 2, 3, … számokat tartalmazó rendezett halmaz és a megszámolni kívánt halmaz elemeinek a párba állítása. A nulla az üres helyi érték jelölésére a hinduknál jelenik meg, bizonyos források szerint a IV. századtól. A mai nulla jelet a görög csillagászok már használták. A nulla szó eredete a latin nullus (egy sem, semmi) melléknév. A nulla elnevezésére a zérus szót is használjuk, amely az arab zifr (semmi, üresség) szóból származik.